Fazekas Major Gizella

1931-ben Bályokon születtem Bihar megyében, a Szilágy megyével határos Berettyó mentén, kisbirtokos, földműves családban, református magyar szülők gyermekeként. Én még láttam édesapámat az ágy végére borulva imádkozni. Hárman voltunk testvérek. Óvodába nem jártunk, de édesanyám nagyon sok verset, dalt megtanított nekünk, három kislányának. Hétköznap piros szalagot, vasárnap fehéret kötött a hajunkba, úgy vitt a templomba. Református magyar iskolába jártunk. Jó nevelésben részesültünk. Szüleinknek járt a „Református Jövő” képes családi néplap, nekünk pedig az „Én Újságom" képes gyermeklap. Kedves költőim: Benedek Elek, Pósa Lajos, Reményi Sándor verseire a mai napig is emlékszem. Az iskolában egy székely házaspár tanított bennünket, akik hazaszeretetre, nemzetszeretetre neveltek. Nagy fordulat történt 1940-ben, „a magyarok bejövetele”. Akkor én kilencéves voltam, de az a négy év örök nyomot hagyott az életemben. Férjhezmenetelem után Nagyvárad lett az otthonunk, ahol két gyermekünk született. Varrónőként dolgoztam, először otthon, hogy minél többet lehessek gyermekeimmel, majd később varrodában. Párommal ötven évig éltünk boldog házasságban. Későn kezdtem el verseket írni. Édesapám halálának egyéves évfordulójára írtam meg első versemet, és azóta szívesen papírra vetem gondolataimat. Férjem elvesztése még jobban megindította érzéseimet. Eddig három verseskötetem jelent meg, mindegyik a Halom Kiadó gondozásában: Csihold a szikrát! 2012-ben, Lángot kapott a szikra 2013-ban és Őrizd a parazsat 2014-ben. Az Érdi IRKA „Isten tenyerén” című zsebkönyvében istenes verseimet olvashatják. Kedvelt műfajom a haiku is, amelyből egy megjelent a Napút irodalmi folyóiratban. Nemcsak írom a verseket, de nagyon szívesen szavalom is őket. Több szavalóversenyen sikeresen szerepeltem. Legutóbb a százhalombattai nyugdíjasok számára rendezett „Ki mit tud?” vetélkedőn gyémánt oklevéllel díjazták versmondásomat. Az „Érdi IRKA” alkotóival Daróci Mártin keresztül kerültem kapcsolatba, amit ezúton is köszönök neki. Ha ritkán is, de amikor tehetem, részt veszek a klubdélutánokon, a könyvbemutatókon és mindig nagyon jól érzem magam. Köszönöm, hogy befogadtak.