Szabó I. Valéria

Egész életemben könyvekkel vettem körül magamat, számomra az olvasás és az irodalom nem csak időtöltés, hanem mindig is életforma, mindennapjaimnak nélkülözhetetlen része volt. Gyerekként a meséskönyvek varázslatos világában éltem, később naphosszat töltöttem az apámtól egyetlen örökségként rám maradt, kis házi könyvtár átböngészésével. A nagy, sötét szekrény polcait megtöltő kötetek titkokat rejtettek és izgalmas, új világba hívtak. Remegve léptem be a kapun és ámultam el a csodákon, amelyek a sárga könyvek lapjairól elém tárultak. Volt ott minden és még több is, mint ami egy kis kamasznak felfogható. Nem válogattam, csapongva olvastam mindent, amit ott találtam. A választék bőséges volt: a Szilágyi Sándor-féle Magyar nemzet történetének veretes, dombornyomott bőrköteteitől kezdve az Olcsó könyvtár apró, sárga, puha fedelű könyvsorozatáig, amelyek közül sokra ráismertem későbbi felsőfokú tanulmányaim során, a kötelező irodalmak listáján. Kedves szülőfalum, Kismarja, a magyar-román határ szélén található, innen kerültem a büszke hajdúváros, Hajdúböszörmény - akkor 350 éves - gimnáziumának ódon falai közé, ahol bentlakásos kollégistaként végeztem középiskolai tanulmányaimat. Magyar-angol szakra készültem, de attól tartottam, hogy amennyiben szakmámmá válik, elveszíthetem majd azt az örömöt és élvezetet, amit az irodalom szeretete számomra jelent, ezért inkább az angol-orosz szakot választottam. 1981 óta tanítok angol nyelvet, 1991-től az ELHouse Nyelviskolában, amelyet férjemmel Érd és a régió első angol nyelviskolájaként alapítottunk, de a közoktatásban is szereztem szakmai tapasztalatot, ugyanis tanítottam orosz nyelvet a sóskúti általános iskolában, és angoltanárként több évig dolgoztam az érdi Vörösmarty Mihály Gimnáziumban. Az idegen nyelvek nem csak szakmám, de kedves időtöltésem is egyben. Az évek során az orosz és angol nyelv mellett német felsőfokú nyelvtudásra is szert tettem, majd tanítani kezdtem ezt is. Később franciát tanultam kedvtelésből néhány évig, majd olaszból tettem le a középfokú nyelvvizsgát. Miután évtizedeket töltöttem idegen nyelvekkel és idegen nyelvek között, vágyni kezdtem arra, hogy a sokáig háttérbe szorított magyar nyelv, a magyar szó íze újra nagyobb szerepet kapjon életemben. Elkezdtem hát a magyar irodalom nagyjainak újraolvasását, és engedtem a késztetésnek, hogy élményeimet, gondolataimat magam is papírra vessem. Örülök, hogy rátaláltam az IRKÁ-ra, jó érzés és motiváló megosztani írásainkat a klub közösségében. A család, a családi kapcsolatok, a barátságok nagyon fontosak számomra. Bár nem adatott meg, hogy saját gyerekünk legyen, a párommal életünk során mindig körülvettek bennünket a gyerekek. Nemcsak tanítványainkra gondolok, akik generációit a szülőktől, a nagynéniktől a gyerekekig, az unokákig tanítjuk angolra, hanem négy keresztgyerekünkre is, akiknek születésüktől fogva bekapcsolódtunk az életébe, és rajtuk keresztül, velük tapasztaltuk meg a gyerekneveléssel járó örömöket és aggodalmakat. Együtt tanulunk, készülünk vizsgákra, izgulunk az eredményekért, kirándulunk a hegyekbe, úszunk vagy éppen kutyát sétáltatunk. Kedves időtöltésem még az éneklés. Több mint tíz éve vagyok tagja a Diósdi Szent Gellért Vegyeskarnak, akikkel a fellépéseken kívül összekötnek a közösségben szerzett barátságok és a sok kellemes, együtt átélt élmény.