Novákovicsné Tóth Ica

1950-ben Budapesten születtem egyszerű munkásemberek gyermekeként. Egy leánytestvérem van, aki tanár. Én 1978-ban a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán kétszakos tanári diplomát szereztem, és több mint három évtizedig gyakoroltam ezt a hivatásomat. Öt gyermek büszke édesanyja vagyok, kiket egyedül neveltem fel. Életem legnagyobb tragédiájaként éltem meg a válásomat. Azóta egyedül, de nem magányosan élek szerető gyermekeim és unokáim körében. 2007-ben nyugdíjba mentem, ekkor kezdődött „írói” munkásságom. Beteljesedhetett az a vágyam, amire sohasem volt időm, hogy papírra vethessem gondolataimat, fájó vagy örömteli érzéseimet. 2013-ban ért az a megtiszteltetés, hogy az Accordia Kiadó által meghirdetett pályázaton bekerülhettem a legjobbak közé, és megjelentették első versemet az ELŐHANG című antológiában. Szintén az Accordia Kiadónál, a születésnapi, FÉNYBŐL, SZAVAKBÓL SZÖVÉTNEK című gyűjteményes kötetben adták ki néhány versem. 2013-ban egy pályázat keretében ismerkedtem meg az érdi Irodalomkedvelők klubjával, melynek később tagja is lettem. Az IRKA-zsebkönyvekben (EMBERI KAPCSOLATOK, majd SZAVAINK HITELE ) is jelentek meg műveim. 2014-ben az United P. C. Kiadó megjelentette első, jogdíjas mesekönyvemet: ÜLJ ÖLEMBE, MESÉLEK NEKED címmel. Jelenleg második mesekönyvem van nyomdai szakaszban. Egyszerű embernek tartom magamat. Verseimben és írásaimban is az egyszerű nyelvi kifejezéseket használom szívesen. A sors viharaiban, a megpróbáltatások és a küzdelmek sorában más vágyam sohasem volt, csak az, hogy ne veszítsem el az életbe vetett hitemet, és mindig mindenkor ember tudjak maradni. Így hiszem: „Legjobb lenne – hallgatni, nem mozdulni, megállni, nem érezni és nem látni? De akkor elfelejtenék embernek lenni!”