Májer József

1948. dec. 26-án születtem a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Csengerújfaluban. Hatéves koromig ott éltem. 1954-ben Ózdra költöztünk. Általános iskolába és szakiskolába ott jártam. Nagy szegénységben éltünk, mert a hatalmas gyár és pártvezetése nem biztosította munkásainak az elvárható emberi életmódot. Ózdon ismerkedtem meg a szocialista társadalom hátoldalával, és kialakult bennem egy lázadó, forrongó jellem. Emiatt néhányszor bajba is kerültem. 1966-ban, a szakiskola elvégzése után úgy éreztem, kinőttem a várost, és Csepelre költöztem. A Csepel Vas- és Fémművekben találtam munkát. Nagy buzgalommal látogattam a gyár kulturális rendezvényeit. Már akkor írogattam verseket. Megismerkedtem néhány kortárs költővel, akik nagy hatással voltak rám. Sokat olvastam, főleg verseket és szépirodalmi alkotásokat. Beiratkoztam a csepeli Jedlik Ányos Gimnázium levelező tagozatára, de a negyedik év utolsó harmadában kimaradtam. Nem azért, mert szellemileg alkalmatlan voltam, hanem más tényezők akadályozták továbbtanulásomat. Minden vágyam az volt, hogy esti egyetemen népművelő szakot végezzek. Sajnos, egy rossz korban éltem! 1972-ben hátat fordítottam a versírásnak, és önként vállaltam a „süllyesztőt”.Abban a légkörben nem kívántam tovább alkotni. Verseim nagy részét elégettem. Ami megmaradt abból a korból, az a véletlen szerencsének köszönhető. 2009 őszén újra tollat ragadtam, s azóta nagy elánnal írok verseket, gyermekverseket, haikukat és néha prózát is. Írtam egy elbeszélő költeményt, amelyben egy sorkatona szemével mutatom be az 1960-as évek második felét, a Kádár-diktatúra rettenetes korszakát. 2011 őszén jelentkeztem az Érdi IRKA irodalmi folyóirat pályázatára, és ott jó helyezést értem el. Azóta a klub tagja vagyok. Tisztelem alkotótársaimat, és köszönöm, hogy befogadtak. Különböző folyóiratokban és antológiákban jelennek meg verseim. Most már szabadon írhatom le a gondolataimat. Aki nem élt elnyomás alatt, az nem is tudhatja, mennyit ér a szabadság. Verseimben a szegény réteg mellett szólok és a politika hibáiról, persze, a lírát sem hanyagolom el. Nagyon sajnálom azt a harminchét évet, amikor semmit nem írtam!